Vagyis az Eperjesi Egyetem. Fuh. Tehát mint említettem az előző nap már a földszinten wifi ügyben szétnéztünk. Másnap irány az intézet fel az ötödik emeletre. Rejtélyes módon Eperjesen az összes épületnek a tetőterébe kell mennünk. És miniatúr liftek vannak az épületekben. Sokszor elgondolkodtam, hogy vajon elindul-e és vajon eljutunk-e oda ahova szeretnénk a liftekkel. Időpontokra mentünk.
A tanárnővel egyeztettünk, és azt hiszem az egyetemen a legviccesebb élményünk meg is volt. Az intézetigazgató mindenképpen szeretett volna köszönteni bennünket, tehát átjött, bemutatkozott és beszélt és beszélt. Dőlt belőle szlovákul a szó, amira mi lelkesen mosolyogtunk és bólogattunk, de egy kukkot sem értettünk. Tehát a tanrárnő fordított nekünk és az egész egyszerre volt nagyon vicces és nagyon kellemetlen. Azt hiszem a végén már csak a kellemetlen maradt meg.
Az egyetemen nincs egy tisztes pad sem. Alig néhány ülőhely van, és egy hosszas műbőrrel fedett falba süllyesztett ülőalkalmatosság, amin a szlovákok is ültek. Tehát hosszas várakozásaink alatt itt üldögéltünk. És jöttek mentek a szlovák diákok beszéltek, aztán lecsaptak ránk is és darálták szlovákul az érthetetlen szövegüket, mire angolul visszakérdeztem, hogy na most mi a baja és mit akar és beszél e angolul mert én szlovákul nem, és erre már tudtam előre mi lesz a reakció. Halálrémület az arcon, mintha legalább kasza lenne a kezemben és a pokol bugyra a lábaim előtt úgy eliszkoltak a folyosó túlsó végébe, szó nélkül otthagyva minket, hogy csak néztünk, oké, ideje szlovák szótárt vennünk. Tehát most hogy hazajöttünk egy zsebszótárt beszereztünk, mert erősen szükségét érezzük odakint.
A folyosókon spórolósan sötét van. Mindenütt üvegtéglákon a termekből szűrődik ki fény a folyosóra, a koordinátorunk a legrendesebb és tud angolul. Végre vki. Tehát a papírügyek után wifibeszerzésre mentünk. Na a wifis informatikus tényleg tudott angolul. Annyira tudott, hogy le sem lehetett lőni, csak beszélt és beszélt, olyan dolgokról, amiket magyarul se értenénk, hogy ha így nem jó a gép akkor ez a baj, ha így nincs wifi az a baj, tehát utána már csak bambán néztünk rá és erőtlenül bólogattunk, hogy oké, hát majd rájövünk mi van.
Annyit beszélt, hogy elfelejtette beélesíteni a wifinket, szóval egy-két óra múlva mehettünk is vissza, hogy na most mi van? hát nincs wifi.
Buddynk örökre eltűnt a süllyesztőben, kár, mert jól jött volna a szlovák-magyar-angol keverékével ő mindent jól le tudott beszélni, nem úgy mint mi, akik angolul próbálkoztunk és vagy megértettek vagy nem.
A suli egy itthoni szocreál kórház külsejével bír, a koliszobából rálátunk, met egy udvaron van a kettő. wifizni csak a suliban lehet. A koliba kábel kell, hát ilyesmivel még nem szerelkeztünk fel, majd hozunk legközelebb.
Vissza a koliba. Tehát szobánk a 11. emelet. Ebédidő. Azt hiszem el lehet képzelni, hogy milyen az amikor egy kb. emeletenként 12 szobás koliban a negyedik emelettől felfelé valószínűleg már mindenki lifttel közlekedne, és erre a 11 em X 12 szobára összesen két lift van. Azt hiszem tíz percet vártunk a liftre, amikor meguntuk, hogy oké sose fogunk felérni, inkább gyalog.
Nem, nem voltam odáig a 11. emeletre gyaloglástól, mire felértem már nem is enni akartam, csak szimplán lélegezni. Azzal is beértem. Ha ezt sűrűn csináljuk le-fel megedződünk, nem lesz szükség kondibérletre jó darabig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése