Eperjes - Amikor a kollégium mellé járunk:)

Eperjes, Mily cukraren. A Mily cukrászda.

Közvetlenül a templom sarkával párhuzamban. Egy héten minden áldott nap betértünk ide. Már törzsvendégnek számítottunk szerintem.  általában 11-19 óráig biztos hogy nyitva vannak minden nap. A sütik 80 centtől kezdődnek. Fix rendelésem volt, ribizlikocsonyás süti és általában narancsos gyömbéres tea. Egy családi vállalkozás egy régi kapubejárat hangulatával, megtartották az épület boltíves kapuszerkezetét és szinte látom magam előtt, ahogy begördülnek itt a fogatok előttem, ahogy ülök, és kiszállnak a gazdag eperjesi polgárok, vagy a városban időző nemesek és egyszerűen a lépcsőhöz lépnek és már haladnak is az emeletre.  Azt hiszem mindig ilyesmiről álmodozom miközben a teámat kortyolgatom.

Nem tudom miért imádtam annyira ezt a helyet, de egyszerűen függője lettem. Rattan bútorokkal van tele, és egyre több kisgyerekeknek való játéksarokkal a családoknak. Eperjesen nagyon sok a fiatal, kisgyerekes család, a Mily cukrászda pedig hétköznapokon felkapott. Hétvégén nagyon csendes. Legalább egy órát mindig üldögéltünk itt ,de tipikusan egy ilyen beszélgetős hosszan elidőzős helynek is használják, vagy futó kávézásra is.  Nem igazán lehet rálátni a főutcára, de valahogy nem is szükséges, elég a tudat is, hogy Eperjesen vagyok. Istenem annyira fog hiányozni ez a város!  Pedig még három hónap itt, de mégis szinte rettegek, amikor itt kell hagyni, máris menekülőterveket készítettünk. Kinéztem egy hotelt azt hiszem Hotel Enchante a neve és nincs messze a vasútállomástól, és elterveztem, ha nagyon nem bírom otthon, akkor egyszerűen fogjuk magunkat és felugrunk Eperjesre egy hétvégére ide a hotel Enchantéba. Kell az a biztonsági tudat, hogy bármikor visszajöhetek ide.  Kevés város van, ami így a szívemhez nőtt, na Eperjes hú egyszerűen imádom!

Prága, meggyőző érvek nélkül

Próbálom hetek óta meggyőzni magam, hogy szép az a város. De egyszerűen egy okom sincs rá, hogy miért tartanám annak. Prágában egyetlen dolog tetszett. a Jagelló-lovagterem a prágai várban. És ennyi.
Zsúfolt, sokan vannak, a Károly híd, ami képzeletemben vmi misztikumban lebeg, a koronázóhíd, ahogy végigvonul rajta a koronázási menet a várhoz, hát a valóságban nem ragadott magával. Nagy Károly-híd rajongó voltam, de most hogy láttam egyenesen utálom.

A szobrok feketék és mocskosak, rengetegen vannak, elviselhetetlen a tömeg, s az egyetlen szépség az orosz nők gyönyörűséges bundái voltak, amikben végiglejtettek Prága utcáin. Álomszépek voltak. Kecsesek ,magasak, karcsúak, szőkék, szürke szeműek, és olyan lágy esésű gyönyörű szőrmékbe voltak bugyolálva, hogy félig meghaltam ott Prágában.

Prágában két jelenetem van. a metrón a homokos punkok, akik végig előttünk utaztak, annyi fém volt a fejükben, hogy csipógón tuti nem tudtak volna átmenni, egyébként aktatáskával vonultak, vajon mi lehetett benne? egész metrózásom alatt ezen gondolkodtam. a városközpont Mustek- muzeum megállójától egészen Florenc utánig.

Már nagy rutinunk volt az utazásban. Egy 24 koronás jegyet vettünk, ami max. 30 perc utazásra jogosít. Egész Szlovákiában is ez a rutin megy, időarányosan kell jegyet venni, és ki kell számolni, hogy hány percig utazunk A pontból B pontig. Nagyon korrekt és praktikus dolog. Azt hiszem ez volt az automatán: Prestupni jizdenka  plnocenna 24 Kc.

A másik eseményem a fakabátok, a várkapuknál. Tehát állítólag olyanok mint minden ilyen őr, hogy nem néznek szembe meg csak maguk elé merednek. Nagyon jót nevetgéltem, hogy a hátsó kapunál álló srác, valamiért mégiscsak megbámult, talán túl puncs voltam a sok sötét kabát közt és egyszerűen csak követett unalmában a szemével, de jól meglepődtünk mindketten, amikor találkozott a pillantásunk, mire megráncigáltam Napcsi karját, hogy azta, ez engem néz, mire persze el lettem ráncigálva a srác látószögéből, de mivel mellette haladtunk el, még odamosolyogtam, hogy ez igazán jó kis szemkaland volt mindkettőnknek:) Egész helyes kis kék szemű srác volt. Imádom a kék szemű pasikat ez van.

Nem vágtam magam hanyatt Csehországtól. Drágák a csokoládék és a tejtermékek is, meg a sörök is. Hát szóval semmit sem éri meg Prágában venni.

A szlovák nyelv sokkal kedvesebb és dallamosabb, mint a cseh. A csehek nem becézgetnek annyit és csak oroszul értenek.