Az internetet a koliszobába még nem tudtuk használni. A Wifi szórás még fejlett technológia azon a tájon, tehát utólagosan kell felidéznem az egész megérkezésünket.
Miután végigrohantam Miskolcon a pályaudvaron és elértük a Rákóczi intercityt, és 40 perc vonatozás után szépen áttoltak minket a határon. Egy másik országba léptünk észrevétlenül. A szlovák kalauz még tudott magyarul, tehát már a következő csatlakozásról faggattam.
Kassa. Mintha Miskolcra érkeztünk volna. Megtévesztően hasonló elemek voltak. És már a kassai vonatállomáson szembesültem a ténnyel. A szlovákok nem tudnak angolul. Tehát a timetable volt az egyetlen szó, amit vmi módon ki tudott nekem préselni magából a pénztáros. Persze a timetable nem azt írta ki, hogy Presov...így csak az indulási időpontból gyanakodtunk arra, hogy a Lipany az biztos arra fog vinni minket. Még felszállás előtt legalább két szlováktól kérdezgettem hogy Presov lesz e a haladási irány.
Miután megnyugodtunk és felültünk és elindultunk és a kalauznéni elkérte a jegyünket, a kedves kis szlovák nő csak bámulta a jegyet. 22 eurós jegggyel utaztunk egy 2 eurós útszakaszon. Persze ezt még akkor nem tudtuk. De a nő szegény azt se tudta, hogy mit műveljen a jegyünkkel, inkább hozzá se nyúlt ,visszaadta, hogy 10X-es áron másodosztályon utazunk egy lepukkant vasúti kocsiban jobb ha nem piszkálja a jegyünket. Tehát érintetlenül visszakaptuk a jegyet. Csak az érkezési időből szimatoltuk meg, hogy Presovon vagyunk ideje leszállnunk.
Presov. Vonatállomás. Nagyon sivár, nagyon lehangoló és nagyon lepukkant. Mintha a világvége filmet forgatnák. Valami furcsa módon mindkét szlovák állomás a földbe süllyesztve volt, tehát az aluljáróból egyenest a pénztárokhoz vezet az út és onnan lehet az utcára lépni.
A Buddynk szépen megvetette velünk a buszjegyet. Itt a városi buszokra megállók vagy utazási idő szerint lehet jegyet venni. Nem egy jegy van és fix ha egy megállóra kell ha 20 ra akkor is. Nem itt fokozatosan növekszik a jegyár. Nagyon korrekt, nagyon praktikus.
Mivel még a lengyel srácot is felvettük út közben, Presov egyik "bevásárlóközpont"ja előtt ültünk jó másfél órát. Iszonyat hideg volt, fújt a szél, forgalmas sávok, szemben a McDonalds és lehangoló külvárosi panoráma. Végre lengyel srác megérkezett, irány vissza, a koli felé. Már a buszból egyértelműen látszott az épület. Bejelentkezés, sorba, papírok, passport, aláírás, kulcsok. Beszuszakolódni az apró liftbe és fel a 11. emeletre. A buddynk lelkes volt, én már csak fáradt, átfagyott, és szomjas ja meg éhes is. tehát négy óra út és két óra szenvedés után beestünk a koliszobába.
Nálam a kulcs, a privilégizált első helyemen bedugtam a zárba, nem nyit, ok, másik kulcs az sem nyit. Hát mi a fene? Ha nekem még egyszer vissza kell mennem a földszintre megőrülök. A folyosón egy srác blattyogott felénk és csak egyetlen szó hangzott el: OPEN.
FElnéztem. Tehát íme a francia srác s szomszédban, lenyomtam a kilincset és köszöngetés és becihelődés után kinyitottam a szobaajtónkat. A francia lány a másik szobából köszönt ki. Első megállapításom, hogy a francia pár nem hasonlít a képre, amin láttam őket.
Kabát, sál le, táskák a földre és újabb három papír kitöltése, Név, regisztrálás, adatok, Napcsi is befutott a totál nagy bőröndünkkel és ketten ültünk az asztalnál, töltögettük a papírjainkat, a lengyel srác megérkezett már öten voltunk az aprócska szobában. FEltettem az utolsó i- re is a pontot és vissza, papírleadás át az irodába és elkészültek a belépőink, fényképek, papírleadás, kolifizetés. A nő legalább négy boríték közt rulettezett, nehéz a visszaváltás, a logikáját már nem is értettem csak reméltem, hogy nem tűnik el a bűvésztrükkjeiben a 300 euróm és nem kezd megőrülni. Valahogy sikerült kitöltenie a papírokat, kiszámolnia visszajárót és jobb ha nem tudom, miféle logikával bűvészkedett a borítékjai közt. Irány a wifi. Az egyetemen hatalmas sor, a buddynk ebédelni akart, a lengyel tűrt csendesen, mi wifit akartunk de sort nem. Tehát úgy döntöttünk ma már épp eleget szenvedtünk, majd holnap. A lengyel srác és a buddynktól elköszöntünk.
Napcsival ketten maradtunk, liftre várva, éhesen. szomjasan. reggel hatkor indultunk otthonról és már fél három volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése